“A kutatók szerint hibás stratégia, hogy az oktatási rendszer már óvodás kortól a gyerekek önértékelésének erősítését hangsúlyozza,mondván, ha a gyereknek van önbizalma, jobban teljesít. Pedig ez olyan, mintha a szekeret állítanánk a lovak elé, nem pedig a lovakat a szekér elé. Az lenne a helyes, ha a gyerek önbizalma attól fejlődne, hogy jól teljesít. “

Köztudott dolog, hogy a jó önbizalommal bíró ember jobban teljesít. De, hogy mire épül ez az önbizalom, azzal nem nagyon szoktak a pedagógiában sem foglalkozni. A helyes önbizalom a  jól elvégzett feladatra épül. A helyes feladattudat azonban manapság olyan ritka, mint a fehér holló. Feladattudat nélkül pedig,  legfennebb csak hazugság állhat annak helyén, hogy miért is , miből is épül fel az a bizonyos önbizalom.  Márpedig hazugság alapon, bármikor kipukkadhat ez a bizonyos “lufi” önbizalom és kisugárzik is.

Kisugárzik ha csak “nagy mellénye”van valakinek, vagy hatalmaskodni akar, vagy ...Mert ezek mind pótcselekvések, amivel a hiányzó, jól megoldott feladat elvégzéséből fakadó helyes önbizalmat pótolják.

A helyes önértékelés kialakítása döntő fontosságú. Ez azonban sokszor sántít, mert vagy túlértékelünk, vagy alul. A gyereknevelésben a legfontosabb építőelem a feladat, legfontosabb nevelési cél a feladattudat kialakítása. Hogy miért? Szokták kérdezni a gyerekek, hogy miért is tanulunk matematikát, történelmet, vagy bármit, amihez általában nem fűlik a foguk? A feladatot meg kell tudnunk oldani, hogy felnőtt életünk során a magunk elé tűzött célpkhoz következetesen ragaszkodva és kitartással munkálkodva elérjük céljainkat. Saját céljainkat. Saját életünket tudjuk vezetni. Ha a gyereknek nem tanítják meg ezt, honnan is tudná ezt felnőttkorában? A jól elvégzett feladat elismerése, a gyereknek járó jutalom a helyes alap, amire a következő feladat elvégzését alapozni lehet. Nem tanulhat meg egy gyerek sem ugrálni, mielőtt megtanult volna állni és járni, hiába gondolja, hogy ő mindenre képes. Ebből  a célkitűzésből és a következetes kitartásból alakul ki a felelősség, amiért saját életéért, annak minden mozzanatáért képes a felelősséget felvállalni felnőtt emberként. Nem először dicsérni kell, hanem feladatot elvégeztetni, hogy önbizalmat és ezáltal önértéket, arany öntudatot növeljünk. Nyilvánvalóan, a nem kívülről várt elismeréssel, hanem a belső tartással rendelkező felnőtt ember optimistán fog a jövőbe nézni, hiszen tudja, hogy eddig is sikerült elérnie a céljait, megoldania feladatait. Nem az élet ellen való az iskola és nem az iskola ellen való az élet.

A feladattudat és felelősségvállalás a spirituális életvezetés alapja. Ezért olyan nehéz a spirituális önnevelés, mert legtöbb esetben nem tudjuk annak gyakorlatát, hogy mit jelent az, hogy a cél eléréséért – és annak minden előforduló hibájáért – mi magunk vagyunk a felelősek. Igaz, hogy ha a célokat is mások tűzik ki, akkor akad kire mutogatni kerülő játszmáink közepette, de ez már más lapra tartozik.